A hat honfoglalás

Az egyik legtöbbet emlegetett kelta téma, az Ír sziget benépesítésének története a VIII. században látott napvilágot, egy Nennius nevű szerző tollából. Ebből az írásból XI. század végére már csak egy szövegtöredék létezett, amit keresztény szerzetesek egy V. századi történetíró, Eusebius szövegeivel kiegészítve, a XII. században Lébor Gabala Eirean néven, a fennmaradt írásokkal, és természetesen hitük tanításaival kombinálva jegyeztek le. Ezek a történetek a Lensteri Könyvek című mitológiagyűjteményben találhatóak.
A XII. századig a kelta kereszténység hite ugyan még együtt élt a pogány tanításokkal, ám a szerzetesek sok mindent így sem értettek a régi mítoszokból. A filik a régi tipusú történeteket mesélték, közös iskolákat működtettek, ám az eredeti értelmezés lassanként feledésbe merült.
A Hódítások Könyve hat honfoglalást beszél el, amit megfeleltethetünk az Atlantisz pusztulásától eddig eltelt hat világkorszaknak, pontosabban szólva két-két világkorszak közötti változásnak, korszakváltásnak.

Az atlantiszi eredetű kelta nép őseinek vándorlása már az óhaza pusztulása előtt megkezdődött. A Lebor Gabala (lebor- könyv, gabál- hódítás) ezeknek a népeknek a sorsát meséli el.
Eusebius írása azzal kezdődik, hogy Isten megteremti a Világot. Ádám és Éva, azaz az első emberpár gyermekeit egészen Noéig vezeti. Noé fia, Bith, és az ő lánya Cessair. Az első népet róla nevezték el Cessairoknak

Cessair népe

Erről a népről nem sok adat található. A történet szerint nem bárkákon érkeztek, ami megerősíti azt a feltételezést, miszerint Atlantisz még összeköttetésben állt a szigettel.
Ők voltak az első honfoglalók, akik a későbbi Munster tartomány partjainál léptek az ekkor még kopár szigetre, aminek csak néhány folyója, egy tava és egy lakhatásra alkalmas mezeje volt.
Noé fia, Bith is túlélte a vízözönt. Az ő lánya, Cessair volt az, akiről ezt a népet elnevezték. Férje, Fiontainn, -később Fintan- az Óceán Fia volt. Az ő apja Bóthair, azaz Óceán. Fiontainn nevének jelentése Tudás, ami elárulja varázstudományát. (Az ír fin szó egyébként fehéret, szőkét vagy csillogót jelent, ami a különbözőséget, a mágikus erőt is jelöli).

Partholónok

A második nép, kiket Partholónoknak neveztek el, vezetőjükről Partholónról (Bartholomeus), a Vegetáció Uráról, minden mesterség atyamesteréről. Neve szerint ő a fia annak, aki a víznek ellenáll. Görögország felől érkeztek a szigetre, miután Partholón megölte apját és anyját, mert meg akarta szerezni tőlük a királyságot. Vele tartottak feleségei, fiai és azok asszonyai is.
Partholón nem volt tökéletes vezér. Bal szemét egy csatában elvesztette, ami rávetítve az országra, a népére és a családjára megmutatta azoknak a gyengeségeit.
A Partholónok hét évig vándoroltak Hibernia felé, mikor végre megérkeztek a szigetre. Magukkal hozták a földre az első javakat, gulyákat, csordákat és a mesterségeket is. A szigetre érve elfoglalták az egyetlen lakható mezőt, majd újabb négy tisztást, tavakat és síkságokat alkottak a földön. Hét mesterember jött velük. Ezek a földművesek és favágók teremtették meg itt először az élet lehetőségét. Vadásztak, halásztak és ők főztek először húst.
Négy marhát hoztak magukkal, amiket tenyészteni kezdtek. Ők csináltak először sört, ami a kelták hite szerint erővel tölt el és életet ad.
Létrehozták az első vendégfogadót és vendégül látták az ide érkező idegeneket és azokat, akik átléphették a törzsi határokat.

Nemedek

A harmadik nép a Nemed, kiknek neve a Nemeton, vagyis szent ember, szent hely szóból származik, ami az isteni világgal való szoros kapcsolatra utal. Sokan voltak, és rengeteg hajóval indultak el a Földközi tenger felől, miután egy nagy torony tetejéből megpillantották Írország földjét, és alkalmasnak találták arra, hogy új hazájuk legyen. Útközben sokan elsodródtak közülük és csak egy hajó érkezett meg a szigetre, harminc évvel a Partholónok után. Ők voltak az elsők, akik neveket adtak a dolgoknak, és megteremtették ezáltal az életet, azaz befejezték a Teremtést.

Fir Bolgok

A megmenekült nemedek Görögországban szolgaként, alattvalóként éltek. Nevüknek jelentése, a táska (zsák) népe (fir-emberek, törzs) arra utal, hogy új hazájukban meredek sziklákra kellett földet hordaniuk, hogy termékennyé tegyék a görög király területeit. Ebből az ötletből született Tolkien híres könyvének, a Gyűrűk Urának Zsákos Bilbója és a Zsákos hobbitok.
Más magyarázat szerint nevük a Bolg, Beleg, Belga szavakból származik, ami eredetileg belga törzsnév lehetett (belgák népe).

Danu istennő népe

A Tuatha Dé Danann (tuath-törzs, nép) szintén a túlélő nemedek leszármazottja volt. A világ északi szigeteiről jöttek, ahol elsajátították a mágikus tudományokat. Danu istennő népe, Éochaid álmának megfelelően az égből érkezett nagy flottájával, hogy meghódítsa a Zöld szigetet. Beltane napján kötöttek ki Connaught tartományban egy hatszáz méternél magasabb hegyen. Egyes források szerint megérkezésük után hajóikat elégették, hogy ne tudjanak többé visszatérni oda ahonnan jöttek. Békés szándékkal jöttek a szép földre amit jogos örökségüknek tartottak.

Mil fiai

Az írek eredetét Noéig vezették vissza a szerzetesek. Először Szkítiában bukkantak fel, ők voltak a szkíták (szittyák) ősei. Vezérük Fénis volt. A Féni név Írországban, a kora középkorban általános volt, később egy ír ellenálló szervezet neve lett. Eredetileg a Connaughtiak elnevezésére is szolgált, valószínűleg törzsi név volt. Fionnként, azaz nagy tudású emberként már találkozhattunk vele az előző történetekben. Fénis minden nyelv tudója volt, aki részt vett a Bábel torony építésében is. Miután az isten megharagudott az emberekre és összezavarta a nyelveket, egyedül Fénis volt az, aki minden nyelvre emlékezett és minden tudást megértett.